Apád előtt ne vetkőzz letöltés egy könyvet pdf, epub, mobi

A könyv részletei Apád előtt ne vetkőzz

• A könyv címe: Apád előtt ne vetkőzz
• Oldalszám: 364
• A könyv megjelenésének dátuma: 2019-09-16 13:17:34
• Elérhető fájlok: Apád előtt ne vetkőzz.pdf, Apád előtt ne vetkőzz.epub, Apád előtt ne vetkőzz.mobi
• A könyv nyelve: Magyar
• A könyv letöltése feltételei: Ingyen
• Hogyan lehet letölteni: linkek a könyv letöltéséhez az oldal alján

Letöltés Apád előtt ne vetkőzz egy könyvet formátumban pdf, epub o mobi. Ez a könyv általában kb 1800 Ft. Itt letölthető könyv ingyen pdf, epub és mobi. A következő linkek segítségével töltse le a Apád előtt ne vetkőzz egy könyvet formátumban pdf, epub o mobi.

Apád előtt ne vetkőzz pdf, epub, mobi – az egyik legjobb magyar könyv. Webhelyünk a legérdekesebb könyveket tartalmazza, amelyeket pdf, epub és mobi formátumban tölthet le. A fenti webhelyek listáját megtalálja, hogy többet megtudjon a könyvről Apád előtt ne vetkőzz.

Links a könyv letöltéséhez Apád előtt ne vetkőzz

• Apád előtt ne vetkőzz.pdf
• Apád előtt ne vetkőzz.epub
• Apád előtt ne vetkőzz.mobi

Apád elátt ne vetkázz

Páterfy-Novák áva

Miskolc, 1920-as ávek. A nyolcáves Károly ás a nágyáves Anna száleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerálnek. Rideg ás szeretetnálkáli apácák gondoskodnak ráluk, a fiák kázátt pedig farkastárványek uralkodnak: aki erásebb, az ájszaka leple alatt bármit megtehet a tábbiekkel. A testvárpárt náhány áv málva nevelászálák veszik magukhoz, de vajon kápesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban tártánt velák?

Hatvan ávvel kásább, szintán Miskolcon az átáves Eszter elhidegál imádott ádesapjátál, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számáthat, aki mindennál jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bázik.

Páterfy-Novák áva áj regányáben megrázá kárdáseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorátott gyermekbál? Hogyan válik szárnyeteggá egy felnátt? ás vajon meg lehet-e tárni a generáciákon átávelá családi mintákat?

"Azt kári, ne mondjam el senkinek, hogy mirál beszáltánk. Ez a mi titkunk. Amolyan nái titok. ás a náknek ássze kell tartaniuk, nem szabad elárulniuk egymást. Mert az olyan lenne, mintha a legjobb barátodat árulnád el, mondja anyu. Minden nát ágy kell názni, hogy a legjobb barátod. Mert a fárfiak mások. Jobb, ha tudok ezekrál a dolgokrál, ás ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megártettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elág nagylány vagyok ahhoz, hogy megártsem.

Hogy apánk elátt nem vetkázánk. Mert a fárfiak rosszak."

Páterfy-Novák áva 1961-ben száletett Diásgyárben. Szemályes traumájának feldolgozása miatt kezdett blogot árni, majd a bejegyzásekbál 2014-ben Egyasszony cámmel nagy sikerá memoár, kásább pedig monodráma is kászált. 2017-ben jelent meg A rázsaszán ruha cámá novelláskátete, amelyben szákimondáan, ugyanakkor humorral ás empátiával ár a káráláttánk lává világrál, áletánknek azon bántá rászleteirál, amelyekrál igyekszánk nem tudomást venni. Pátery-Novák áva árásainak ereje abban rejlik, hogy számára nincsenek tabuk.

örökölt sorsok | Péterfy-Novák éva: Apád előtt ne vetkőzz

Posted on 2019. augusztus 13. kedd Szerző: olvassbele.com

Lengyel Szilvia |

Könyv régen volt rám ekkora hatással. A napok mÚltak, és még mindig foglalkoztatott. Az olvasó nem tud kilépni a regényből, utána pedig már másképp látja a világot. Az erőszakot. A szeretet. és megdöbben azon, hogy a kettő lehet akár egy és ugyanaz.

A történet két szálon fut, de hamar kiderül, hogy egy család több generációjáról mesél. Azonban csak fokozatosan tárul elénk, hogy ezek a sorsok miként fonódnak össze, hogyan terhelik a következő nemzedéket is a korábbiak traumái. A kiindulási pont egy fiatal testvérpár szüleinek elvesztése, intézetbe kerülése, majd sodródásuk. Később megismerjük leszármazottaikat is, meg a tulajdonképpeni főszereplőt, az unokát.

Az Apád előtt ne vetkőzz letaglózó mű. Oly sok érzelmet zÚdít az olvasóra, hogy jó lenne lassabban olvasni. De az olvasó képtelen visszavenni a sebességből, és egyszer csak azon kapja magát, hogy már a végére is ért. Aztán pedig gondolkodik, akár napokig. Péterfy-Novák éva eddig sosem látott szemszögből mutatja meg, hogy szeretet és gyűlölet mennyire közel áll egymáshoz — keveredésük pedig lehet tény, de akkor borzalmas. Pláne egy gyerek, a kiszolgáltatott gyermek fejében, aki még csak most tanulja az érzéseket. A rossz minták rosszul rögzülnek, később pedig generációkat zavarnak össze és tesznek tönkre lelkileg.

Olvass bele!

Nem tudom, hogy korábban hazai szerző hozzá mert volna nyÚlni e témához. Nemcsak mert maga a családon belüli erőszak tabu, de az író által bemutatott oldalai még inkább azok. Aki nem élt át abÚzust, akinek családjában, környezetében nem fordult elő molesztálás, az szerencsés, és képtelen erre a látásmódra. én is ilyen szerencsés vagyok, és meg sem fordult a fejemben, hogy valahol meg lehet érteni a bántalmazót. Hogy ő maga is bántalmazott volt, sokat kellett eltűrnie, és hiába tiltakozik ellene, most mégis továbbadja.

Péterfy-Novák éva az egyik legbátrabb magyar író. A felkavaró Egyasszony után most megint beszakadt könyve alatt az asztal. Ismét mellbevágó a tartalom, habár amit elmond, nagyon más. (és nem feledkezhetünk meg, hogy a két dráma között jelent meg az egészen más hangütésű, sőt a szerző humorát is megcsillantó novellás kötet, A rózsaszín ruha.)

Erre a könyvre fel kell készülni. írója is évekig kutatott a témában, és többször megrettent a valóságtól, abba akarta hagyni. Az olvasónak kívülállóként, szenvtelenül kell megközelítenie, és még így is mélybe rántja. Valószínűleg sokkal többen élik át a zaklatást, mint ahány eset napvilágra került. Nem beszél róla, aki átélte, hallgat, aki megtette. Szégyen, félelem, tudatlanság van mögötte? Egy gyermek még azt sem tudja, mi történt vele.

A dicséretesen jó borító előrevetíti a mű hangulatát: nyomasztó és félelmetes. A sziluettként ábrázolt, arctalan, magányos kislány szavak nélkül beszél az elhallgatásról.

Aki még nem olvasott Péterfy-Novák éva könyveiből, lehetőleg csak lelkének megerősítése után fogjon bele. Viszont sejthető, hogy utána rajongója lesz. Ennek táplálására ajánlani merem követését a közösségi oldalon — a világnak megmutatott élete is felér egy novelláskötettel. Ami pedig az Apád előtt… további sorsát illeti: jövőre lehet Úgy is szavazni, hogy ez kapja a Libri 2019-es irodalmi díját.

Péterfy-Novák éva: Apád előtt ne vetkőzz
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2019
212 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft,
kedvezményes webshop ár a bookline.hu-n 2974 Ft,
e-könyv változat 2290 Ft
ISBN 978 963 310 8680

kiadói fülszövege

Miskolc, 1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretet nélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiÚk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év mÚlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?
Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.
Péterfy-Novák éva Új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? és vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?

Péterfy-Novák éva: Apád előtt ne vetkőzz

elolvasása után órákig nem tudtam egy másik könyvet a kezembe venni, mert annyira a hatása alá kerültem, hogy megszólalni se tudtam. Az eddig se volt számomra egy titok vagy meglepetés, hogy mennyire bátran, szókimondóan és érzékenyen tud Péterfy-Novák éva írni. Na de ez a könyve abszolÚt minden elvárásomat felülmÚlta, egyszerűen nem tudom, hogyan is lehetne szavakba önteni mindazt, amit ez „tud”.

Egyszerre felkavaró, elgondolkodtató, érzékeny, szívbemarkoló és egyedi ebben a témában. Számomra teljesen elképesztő az a bátorság, elszántság és akaraterő, ami ahhoz vezette az írónőt, hogy megannyi áldozat helyett ő szólaljon meg könyvében. Szerintem már maga ez a tény is felbecsülhetetlen. Annyira tapintatosan, érzékenyen és gyöngéden nyÚl ehhez a szexuális bántalmazás tabu témájához, hogy az olvasónak a lélegzete is eláll miközben könyvét olvassa. én egy délutáni olvasás ideje alatt olvastam ki Úgy, hogy addig fel sem álltam míg az utolsó mondatához nem értem. Zseniális és briliáns az, amit ez közvetít, elmesél és megértet. Olvasmányos és épp ezért letehetetlen, annak ellenére, hogy nehéz megemészteni és feldolgozni a könyvben olvasott történeteket.

Nem az a szörnyű ebben a könyvben, amiről olvas az ember, hanem maga a tény, mindazok a horribilis dolgok, amik a valóságban is megtörténtek emberekkel. Az, hogy ezt a könyvet igaz történetek ihlették, nagyon sokat hozzáad hitelességéhez. Sosem mertem eddig ilyen mélyen belegondolni abba, hogy az örökölt sorsok, a gyermekkori traumák és a családi titkok milyen romboló hatással lehetnek az emberi sorsokra.

Ez nem csak, hogy felnyitotta a szemeimet, de egy olyan nézőpontváltást adott, amitől már semmi sem egyértelműen fehér vagy fekete. Az, hogy a szégyen, a bűnösség, az abÚzus, a szexuális bántalmazás és a pedofília mennyire sÚlyos és tabu témák, talán ezzel a könyvvel vált igazán valóssá.

Péterfy-Novák éva könyve egy mestermű, amiről nehéz véleményt alkotni, mert szerintem minden benne van a könyvében. Az írónő annyira közel megy ehhez a témához, amennyire csak lehet, és Úgy szólaltatja meg szereplőit, hogy azok hitelesek legyenek. Hatásos és szívbemarkoló az, ahogyan generációkon keresztül ugyanazok a traumák és hiányosságok tovább öröklődnek. Mindez nem fikció, hanem maga a nagy betűs éLET, ami tele van szörnyű dolgokkal, amikről a legtöbben nem is beszélnek. A bűn és a bűnösség kérdése sÚlyos téma ebben a könyvben, ugyanÚgy ahogy a tettes és az áldozat szerepe gyakran összemosódik. Nincsenek egyértelmű bírálatok és ítéletek, mert nagyon vékony a határ a tettes és az áldozat szerepe között. A két szálon futó esemény pont ezt próbálja nem megértetni, mert a megérthetetlent nem lehet megérteni, csupán megmutatni és felfedni a bántalmazott és a bántalmazó ok-okozati viszonyait. Egy kisfiÚ, egy kislány, egy anya, egy nagyapa felváltva kerülnek tettes és áldozat szerepébe, és ilyenkor már nem csak az egyéni, hanem a kollektív bűn is megkérdőjelezhető. Mert ha csak az egyéni szemszöget nézi meg az ember, akkor mindegyik szereplő a saját igazságát éli meg, ami csak akkor érthető meg, ha valaki ugyanabba a helyzetbe kerül. Az, hogy a bántalmazás több szemszögből kerül megvilágításra ebben a könyvben, nem magyarázatként szolgál, csupán tényként. Mindenki másképp éli meg saját traumáit, ami egészen mélyen ki van fejtve ebben a könyvben.

Ki a tettes? Ki a bűnös? Ki a hibás? Ki fizet meg érte? Ki hozza helyre? Helyre lehet-e hozni? Ezek mind olyan kérdések, amiket az olvasó csak egyénileg tud megválaszolni.

Az tény, hogy minden egyes mondatában lehet érezni a sok évnyi alapos és precíz munkát, amit az írónő egy pszichológus segítségével véghez visz. Félelmetes és meghökkentő végigolvasni ezt a fájdalommal és szenvedéssel teli történetet, ugyanakkor szükséges. Képtelenség ezt a könyvet elfelejteni, mert egyedi és tényleg nagyon jól megírt és megszerkesztett. Annyira mélyen behatol az emberi lélektan sötét bugyraiba, hogy az valami hihetetlen. A hibás és sérült viselkedésminta megtanulása gyermekkorban sÚlyos következményekkel jár, amit ez fejt ki a legjobban.

Az tetszett benne, hogy az írónő nem foglalt álláspontot, nincs ítélkezés bántalmazó és bántalmazott fölött, mert ez egyszerűen lehetetlen is lenne ebben az esetben. Hogyan is lehetne ítéletet kimondani egy rossz és egy még rosszabb között? Nincs olyan, hogy bűnös és bűnösebb. A bűn az minden esetben bűn.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…az állatok még tudják, hogyan kell az utódokat gondozni. Mert az állatok ösztönből szeretnek. Az ember viszont már kezd elkorcsosulni, és érdek nélkül nem tud szeretni.

Apád ​előtt ne vetkőzz 94% 290 csillagozás

Miskolc, ​1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiÚk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év mÚlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?

Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.

Péterfy-Novák éva Új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? és vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?
"Azt kéri, ne mondjam el senkinek, hogy miről… (tovább)

Miskolc, ​1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiÚk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év mÚlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?

Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.

Péterfy-Novák éva Új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? és vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?
"Azt kéri, ne mondjam el senkinek, hogy miről beszéltünk. Ez a mi titkunk. Amolyan női titok. és a nőknek össze kell tartaniuk, nem szabad elárulniuk egymást. Mert az olyan lenne, mintha a legjobb barátodat árulnád el, mondja anyu. Minden nőt Úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások. Jobb, ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem.
Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak."
Péterfy-Novák éva 1961-ben született Diósgyőrben. Személyes traumájának feldolgozása miatt kezdett blogot írni, majd a bejegyzésekből 2014-ben Egyasszony címmel nagy sikerű memoár, később pedig monodráma is készült. 2017-ben jelent meg A rózsaszín ruha című novelláskötete, amelyben szókimondóan, ugyanakkor humorral és empátiával ír a körülöttünk lévő világról, életünknek azon bántó részleteiről, amelyekről igyekszünk nem tudomást venni. Pétery-Novák éva írásainak ereje abban rejlik, hogy számára nincsenek tabuk.

Apád előtt ne vetkőzz.

Vannak könyvek, amin senki sem csodálkozik, hogy leemelted a polcról, egyértelmű mindenki számára, hogy felkeltette az érdeklődésed. Vannak azok, amikre legyintenek, jól van, hát ha téged ez érdekel… Aztán vannak azok, amiket meg sem hallanak, elkezded mesélni, miről szól és azt veszed észre, hogy már senki sem figyel. Olyanok is vannak, amit mindenki imád és órákon át beszélgettek róla, bárkivel is kerül szóba.

és vannak azok a könyvek, amiktől óvva intenek. „Úristen, normális vagy? Annyi könyv van, annyi téma van, te meg ezt választod?! Aztán meg majd hallgathatjuk, hogy totál kikészülsz.”

Nos, ez utóbbiból többször volt már részem. Szeretem a kihívásokat és nem feltétlenül gondolom azt, hogy egy könyvnek feltétlenül jó élménynek kell lennie.
Könyvben jobban be tudok fogadni olyasmit, amit mondjuk filmben még előzetesként se tudnék.

Szóval, pár napja megint nagy szemforgatásokkal találkoztam, a környezetem szorongva vette tudomásul, mire esett a választásom. Különösképpen azért volt nagy a csodálkozás, mert mióta gyerekek vannak, nem sokat olvasok, így ha valamit mégis kézbe veszek, annak jelentősége van.

Jól beharangoztam, hát el is kezdem. Ez a bizonyos könyv, amitől -bevallom- én is tartottam, de hívást éreztem, hogy átrágjam magam rajta, az Péterfy-Novák éva: Apád előtt ne vetkőzz című műve.

Tényleg alig olvasok, mióta gyerekeim vannak, pedig igazi könyvmoly voltam anno. Hát ezt a könyvet csak azért olvastam három napon át, mert mindössze akkor tudtam olvasni, amikor oviba mentem Mórért. AmÚgy szerintem nagyjából három óra alatt kivégeztem volna.

Emlékszem, anno a Lolita mennyire nem tetszett. Nem mint könyv, mert irodalmilag vitathatatlanul értékes. De véleményem szerint nem is annyira bÚjtatottan végig az áldozathibáztatás analógiáját fejti ki. Hiszen Lolita szexuális kisugárzását ecsetelik benne oldalakon át. Hosszasan ki van fejtve, ahogy „illegeti” magát. Most sarkítok, de nekem végig az volt az érzésem, hogy mindennek ellenére valahol legitimizálva lettek a vágyak a kislány iránt.

Az Apád előtt ne vetkőzz nem ítélkezik. Nem sugall semmit. A dolgok megtörténnek benne. Mintha mi se lenne természetesebb. Közben a gyomrom tótágast állt. Péterfy-Novák éva érzékenységgel vegyes bátorsággal áll bele olyan mondatokba, amilyeneket gondolni se merünk. De azt is mondhatnám, hogy kegyetlenül beletolja az orrunkat.

Nem vezeti le szájbarágósan, miért történnek a dolgok Úgy, ahogy. Nem magyarázza szét, hogy aki pedofil, miért lesz az. Tűpontosan rajzolja le a környezetet, amiben ez megtörténhet.
Fájdalmasan érthetővé teszi azt is, hogyan válhat áldozatból elkövető. Nem tör pálcát, de nem is ad felmentést.

Vitán felüli, hogy a pedofília az a tabu, amiben konszenzus van. Ezt a tabut átlépni csak szörnyetegek tudják, a sitten is egyetértés van ebben. ám ennél ez az egész sokkal, de sokkal bonyolultabb. Nagyon egyszerű deklarálni, hogy ki a szörnyeteg. elolvasása után viszont megfordult bennem a világ.
Például eszembe jutott, hogy az áldozatok sokszor teljesen azonosulnak az elkövetőkkel.
Eszembe sem jutott, mi mehet végbe azokban, akiket gyerekkorukban molesztáltak (családtagok), mikor olyat olvasnak, hogy akik ilyet tesznek, azok szörnyetegek.
Még akkor is, ha tényleg ép ésszel fel nem fogható, hogyan képes valaki ilyesmire. Szó szerint, ép ésszel, ép lélekkel fel nem fogható.

Ennek a könyvnek nincs főhőse. Vagy ha igen, az nem egy személy, inkább egy érzés. Egy sötét felhő, egy szorongató kéz a torkunkon.

De miért? Azon tÚl, hogy a téma mélyen felkavaró. Hát azért, mert pontosan tudjuk, hogy ez nem fikció. Nem csak azért, mert sok valós elbeszélés alapján lett megírva. Pontosan tudjuk, hogy gyakoribb a jelenség, mint amennyire ezt be merjük ismerni magunknak. Pláne társadalmi szinten.

Minden esetben, amikor „problémás gyerek” az oviban furcsa dolgokat művel a társaival a mosdóban, minden esetben, amikor obszcén mondatokat ejt ki a száján, pontosan tudjuk, hogy valami nem stimmel. Nem a gyerekkel, hanem a környezetével. Mégis a gyerek lesz megalázva, elővéve, leszidva, kirÚgva. A szexuális kihasználáson tÚl sorozatos cserbenhagyás áldozatai ezek a gyerekek. A társadalom, a rendszer, az Úgynevezett „családvédelem”, sőt, a család hagyja őket cserben vég nélkül. Persze ítélkezik mindenki. Mert az nem kerül semmibe.

Végtelenül könnyű a Michael Jackson ügyben is véres szájjal pedofilozni, miközben anno egy egész világ, a teljes showbusiness szeme láttára élvezkedtünk egy köztudottan bántalmazott gyerek fantasztikus tehetségében. Aztán, amikor részletesen napvilágra kerültek felnőttkori viselt dolgai, tiltólistás szörnyeteg lett belőle.

Sok rétege van ennek. Mert vannak a szadista erőszaktevők. Aztán vannak, akik a vágy és a szeretet közti határt elmossák, akikben a tabuk nem riasztanak vészes hangerővel. és vannak gyerekek, akik szeretetre vágynak. Törődésre. Tiszták, ártatlanok. Ők elhiszik, hogy amit a nagypapa csinál, az a szeretet. és ez az ő közös titkuk.

Hát így.
Letettem a könyvet. Sokan mondták a Michael Jackson film után, hogy Úgy érezték, le kell mosdaniuk, le kell vakarniuk magukról a mocskot. Péterfy-Novák éva könyve után nem mosdani kell. Sem mosni kezeinket. én nem éreztem azt, hogy bármitől is meg kell szabadulnom.
Az, aki semmilyen módon sem érintett, könnyen mond ilyesmit. Jó neki, hogy egy film vagy könyvélményt el tud intézni egy zuhannyal…

Mi, akik kívülállók vagyunk, Úszkálhatunk abban a luxusban, hogy csak elmélkedünk a témáról. Viszolygunk, kiráz minket a hideg. Sírunk, dühösek vagyunk. Undorodunk, hitetlenkedünk. Nem tudjuk felfogni. Kétségbeesünk.
Ez nem fogja meg a kezünket, nem könnyít sem az olvasó lelkén, sem a szereplőién.

A generációkon átívelő pillangó hatása a gyermekkori szexuális abÚzusnak hátborzongatóan erős. Sem az elkövető, sem az áldozat oldalát nem fogjuk tudni soha felfogni. De ez tett egy lépést egy olyan párbeszéd felé, ami nem hempergeti meg porcukorban mindazt, ami sokak fájdalmas valósága.

Magam részéről földig hajlok Péterfy-Novák éva bátorsága, érzékenysége és írói tehetsége előtt. Kemény olvasmány volt, arcon vágott minden sora.

Egyértelműen kötelező olvasmánnyá tenném minden felnőtt számára.

Keresés a honlapon

Rólam

Sziasztok, itt Anna. Két gyerek anyukája, feleség, blogger, szabadÚszó (Újság)író, hivatásos “mélyvízbeugró”. Valahogy mindenbe így vágok bele, egyik pillanatról a másikra. így voltam már cukorkabolt üzletvezető, írtam már könyvet is társszerzőként és a környezettudatosság is egyszercsak hipp-hopp, a szívügyem lett, csak Úgy, mint az egészséges énképről, az anyaságról való nyílt és őszinte diskurzus.

Ha itt vagy már az oldalamon -amit ezÚton is köszönök-, akkor bármelyik témáról is olvasol, annak a fő mondanivalója mindig a mottóm lesz: Ne árts. Ha tudsz azonosulni, akkor azt hiszem, jó helyen jársz.

Apád előtt ne vetkőzz (Péterfy-Novák éva)

Tartalom:

Miskolc, 1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiÚk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év mÚlva nevelő …

Cím: Apád előtt ne vetkőzz
Alcím:
író: Péterfy-Novák éva
Kiadó: Libri Kiadó
Oldalak száma: 212
ISBN: 9789633108680
Nyelv: magyar
Kiadás éve: 2019
Kategória: Irodalom, Könyv, Regények
Bolti ár: 2 694 Ft Bővebb információ a Apád előtt ne vetkőzz című könyvről

Apád előtt ne vetkőzz (Péterfy-Novák éva) /

Péterfy-Novák éva: Apád előtt ne vetkőzz (részlet)

Posted on 2019. augusztus 13. kedd Szerző: olvassbele.com

A KONYHáBAN, A NAGYLAVóRBAN állok, anyu térdel előttem, és egy szivaccsal mossa a hasam. Felülről látom a haját. Szép, világosbarna. Gondosan egymásba kanyarítva a tupírozott göndör fürtök. Tegnap voltunk fodrásznál. Mindig elvisz magával, én pedig ilyenkor mindig megfogadom, hogy fodrász leszek. Nézem a fürtjeit, és arra gondolok, hogy ezt én is meg tudnám csinálni. Talán még jobban is. Akkor nem kellene fizetni érte.

Megfordít, beszappanozza a hátamat is, aztán leöblíti, és visszafordít. Nézeget, azt motyogja, uramisten, mekkora vagy már. Pedig nagy vagyok már egy ideje. Csak nem vette észre. Majd elkomorul az arca.

— Apád előtt ne vetkőzz — mondja hirtelen.

Nem értem, mit akar, de nem is igazán figyelek. Inkább lenézek a lábamra, mutatom, hogy szerintem hol koszos még. Anyu szó nélkül meg is mossa, közben zavartan köhécsel.

Lassan veszi a levegőt, nem Úgy, mint máskor. Olyan direkt lassan. Aztán két oldalról megfogja a karomat, azt akarja, hogy nézzek rá. Hogy figyeljek. Továbbra is lefelé nézek. A lavór alján van egy fekete folt, ahol a zománc lepattant. Olyan, mint egy körte. Nézem a körtét, átjár a szappanillat. Majd mintha csak most mondaná, vagy mintha visszhangot hallanék, hirtelen megértem az előző mondatot. Lassan emelem fel a fejem. Olyan lassan, ahogy ő a levegőt veszi. Mintha nem is lennénk. Ránézek.
— Ne engedd, hogy Úgy nézzen rád, és ne illegesd magad előtte.
Gyorsabban kezd lélegezni.
Nem szólok semmit, pedig ezernyi kérdésem lenne. Már én is kapkodom a levegőt.
és megjegyzem, amit mondott, mert anyunak mindig igaza van. Megjegyzem, mert anyu biztosan jobban tudja, hogy mit is kell tenni, hogy hogyan kell a bajokat elkerülni. Anyu azt is megmondta, hogy a nagyon barnára sütött pirítós nem fog ízleni, de én akkor is olyat akartam enni. Hallottam ugyanis, amint a szomszédban az az elálló fülű lány a barátainak azzal dicsekedett, hogy ő már olyan nagy, hogy szinte feketére pirított kenyeret eszik. Anyu meg is égette nekem, amikor Úgy kértem. Utáltam, keserű volt. Anyu azt is megmondta, hogy a hintából üvöltve kiugrálás bajhoz fog vezetni, és persze ezt is jól tudta. A térdemen a sebhely folyton eszembe juttatja, hogy anyunak mindig igaza van.

Felemeli a hokedliról a fürdőlepedőmet, és beleburkol. A pelenkaanyagÚ törölközőt utálom, durva, és kidörzsöli a bőrömet. Kivételesen nem nyafogok. Elönt valami rossz érzés. Próbálom lassan venni a levegőt Újra, de nem sikerül. Félek. UgyanÚgy, mint amikor összetörtem a rózsás kistányért. Pedig most nem csináltam semmi rosszat. Most nem törtem össze anyám féltett kincsét. Nem értem, mitől szorít a gyomrom.

Szép tiszta lettem, mégis koszosnak érzem magam. Szólok, hogy fázom, anyu a pizsamáért nyÚl, és rám adja. Közben zavartan magyaráz.

— Tudod, kicsim, vannak olyan apák, akik bántják a saját lányukat. Hallottam már olyat, az Újság is írta, hogy egy apa megerőszakolta a saját lányát.

Az agyam sebesen jár, keresem a szót, tudni akarom, mit jelent: megerőszakolta. Ez csak valami nagyon nagy bűntett lehet, látom anyun, hogy mennyire feszült. Mi lehet az a megerőszakolás? Olyan, mint amikor megrugdosnak valakit, vagy leköpik? Vagy talán olyan, mint amikor az utcában az a koszos ember egyszer lehányta az Újságos nénit?
Látom anyun, hogy a megerőszakolás valami ennél is nagyobb szörnyűség.
Teljesen elzsibbadok. Miket beszél ez összevissza. Azok, akik ilyesmit csinálnak, azok más apák! Az én apukám szelíd és jóságos! Az én apukám jó ember. Lihegek, de nem merek semmit mondani. Anyu keze remeg. Aztán mégis kitör belőlem:
— De hiszen apu soha, de soha nem tenne szörnyűséget! — Szinte felsikítok.
— Persze hogy nem, de tudod, kicsim, a férfiak nem jók. A férfiak rosszak, és mindenre képesek.
Anyu keze még mindig remeg, Úgy tűnik, már bánja, hogy belekezdett. Szorosan befonja a hajamat, mindig így szokta hajmosás után. Azt mondja, azért, hogy ne legyen reggelre szerte-széjjel szénaboglya. Mert a legfontosabb, hogy a hajunk mindig rendezett legyen. Csak a bolondok és a lusták haja rendetlen. A bolondok, azok bolondok, de a lustaság nagy bűn. A legnagyobb. Anyu nem lusta. Anyu mindig csinál valamit, ha kell, ha nem. én nem szeretem, hogy folyton takarít. Azt akarom, hogy inkább velem foglalkozzon. Most is ezt a szörnyűséget mondja, és csak mondja és mondja, ahelyett, hogy rám figyelne.

Pedig annyi mindent akarok kérdezni. Tudni akarom, hogy mit csináljak. Ne nézzek apura, ha szemben ül velem? Ne szaladjak elé, amikor hazajön a munkából? Vagy ne üljek az ölébe, ha odahÚz? Az az illegetés? Vagy amikor esti mesét mond az ágyban a kurtafarkÚ malacról, kiskifliként (ahogy mondani szokta) ne bÚjjak hozzá? De nem merek kérdezni, mert akkor anyu azt fogja hinni, hogy addig illegettem magam, míg apu megerőszakolt.

Bevisz a szobába, lefektet az ágyamra a sarokban, betakargat. Kérem, hogy maradjon, beszélgessünk. Azt mondja, el kell pakolnia a konyhában, de aztán visszajön. Jó, mondom neki, megvárom. Addig gondolkodom. De mindig ezt csinálja. Kimegy elpakolni, hogy elaludjak, mire visszajön. Hogy ne kelljen velem lennie. Apu mindig mesél. Apu. Apu.

Apu. Mindig ő mesél nekem, ha itthon van. Mert anyu nem nagyon ér rá, sok a dolga, mint most is. Azt mondja, a háztartás a nők feladata. Esténként takarít vagy vasal. Apu néha mondogatja, hogy beszélgessenek inkább, mint régen, és ne vigye tÚlzásba a munkát. De anyu erre mindig csak legyint, hogy az edény nem mossa el magát, de szerintem csak nem szeret apuval beszélgetni. így aztán mindig csak arról van szó, hogy ki hogy dolgozik a héten, ki jön értem, ki vigyáz rám délután. Mást sosem hallok tőlük. Mostanában még ezt is csak a konyhacetliken írják meg egymásnak.

Régebben anyu nyolctól négyig dolgozott, el tudott vinni a vasgyári bölcsődébe, de mire óvodába kerültem, már két műszakba járt. Úgy intézték, hogy apuval váltóműszakban legyenek, mindig jó előre leegyeztették, hogy ki tud majd velem lenni. Ha pedig valami miatt ez nem sikerült, akkor szóltak nagyiéknak.

Apuval régen sokat beszélgettünk. Apu figyelt rám. Nem mindig, mert ha kikaptak a fociban, vagy veszített kártyán, akkor ideges lett, és nem volt hozzám türelme. De még így is többet figyelt rám, mint anyu. Neki azt is elmeséltem, hogy ha majd férjhez megyek, olyan csipkepalotában fogok lakni, mint az árnyaskert. Apu ilyenkor mosolygott, és megígérte, hogy ha beköltözöm a csipkepalotámba, megszereli nekünk a villanyt, hogy soha ne féljek a sötétben.
Akkor most mi lesz? Hogyan lesz majd apuval?
Várom anyut, de nem jön. Csörömpöl az edényekkel, folyatja a vizet. Még takarít. Persze hogy takarít. Pedig én el szeretném mondani neki, hogy tegnap is, amikor apu a kocsmában felállított az asztalra, hogy daloljak a pultos Ica néninek valami szépet, igen, tegnap is olyan sokáig, mosolyogva nézett. én pedig énekeltem az alumíniummal borított kocsmaasztalon. Ha énekeltem, apu mindig különösen nézett rám. Senki másra nem nézett Úgy, mint rám.

De mégsem mesélhetem el. A kocsmai éneklés a mi kettőnk titka apuval. Kiskoromtól a kettőnk titka. Most meg már nagy vagyok, anyu is mondta. Nem fogom pont most elárulni neki. Mert anyu nem szereti a kocsmákat. Egyszer hallottam, hogy az egyik barátjának apu azt mondta, hogy nem a kocsmákat nem szereti anyu, hanem őt. Akkor figyeltem egy ideig, de nem láttam, hogy anyu lökdöste vagy csÚfolta volna. Csak nem beszélgetett vele. Ez nem azt jelenti, hogy nem szereti. Csak anyu nem szívesen beszélget. Velem is csak ritkán szokott. Apu ezt tudhatná, anyu már csak ilyen. Magának való. Nem olyan, mint mi. Mármint apu és én. Mi szeretünk kocsmázni, és szeretünk kártyázni meg nevetgélni. Mi ketten. Anyu utálja ezeket, néha veszekszik miatta, de mi csak mosolygunk rajta. Ha viszont megtudná, hogy néha még a pulton énekelek is, akkor biztosan kikapnék. Mert anyu szerint a kocsmázás ronda dolog. Egy nő soha nem lép be egyetlen kocsmába sem (az éneklés pedig teljességgel kizárt), és ő soha egész életében be nem tette a lábát egyetlenegybe sem.

Nagyapa szerint anyu nem volt mindig magának való. és nem volt mindig szomorÚ. Csak nagyapa szerint apu nem teszi őt boldoggá, és nagyapa szerint ez nagyon csÚnya dolog. Mert nagyapa szerint, ha egy nőt feleségül veszünk, akkor kötelességünk boldoggá tenni. Ő például mindent megcsinál nagymama helyett, és soha nem molesztálja. Nagymama ezért aztán boldog. Egész nap azt csinálhat, amit szeretne. Mert nagyapa békén hagyja. De nagyapa szerint apu nem figyel anyura, mert nem látja, hogy anyunak a takarítás és a rend a mindene, és sokszor csÚfolja, amikor pucovál. Nagyapa szerint ez oda vezet, nézzem meg, hogy már nem szólnak egymáshoz, mert nagyapa szerint, ha apu békén hagyná anyut, akkor anyu boldog lenne, és nagyapa szerint néha talán még nevetne is, mint régen. De nagyapa nem sokat tud a mostani anyuról, mert már nem állnak olyan közel egymáshoz, mint valamikor. Tudom, hogy én nagyon szeretném azt az anyukát, akiről nagyapa mesélt. Aki azelőtt volt, mielőtt boldogtalanná házasodott.

Szóval anyu szerint a kocsma lányoknak tilos. Sokszor hallottam már ezt tőle, de mindig Úgy láttam, hogy nem mondja komolyan. Meg azt hittem, hogy ha apuval megyek, az más, igazából nem is lenne mérges érte. De most már nem tudom, mit gondoljak.

Régebben azt sem bántam volna, ha megharagszik rám a titkos kocsmázások miatt, mert imádtam oda járni. Meg a közös titkos éneklést, amiért mindig kaptam figurás mézest. Volt, amikor ingyen is, Ica nénitől. Olyankor apu mindig összevissza puszilgatott, és én igenis éreztem, hogy mennyire szeret. Anyu miért nem érti ezt?

Elmondom neki, ha bejön végre a konyhából. Most elmondom neki. Félálomban vagyok, amikor leül az ágyamra. Megsimogatja a hajamat, megigazítja a takarómat. Beszélni akarok, de már nehéz a nyelvem. Tovább simogat.

Azt kéri, ne mondjam el senkinek, hogy miről beszéltünk. Ez a mi titkunk. Amolyan női titok. és a nőknek össze kell tartani, nem szabad elárulni egymást. Mert az olyan lenne, mint ha a legjobb barátodat árulnád el. Mondja anyu. Minden nőt Úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások. én pedig már nagylány vagyok, jobb, ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem.
Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak.
Másnaptól Úgy éreztem, kerülnöm kell apámat. Fürdéskor, ha átment a konyhán, azonnal magam elé kaptam a kezemet, és kiabáltam, hogy menjen ki. Eleinte apu mosolygott ezen, hallottam, ahogy a haveroknak meséli, hogy már nagylány vagyok, mert szégyenlősködöm. Ha este a mesemondáskor odahÚzott magához, szinte megmerevedtem. Nem szívesen bÚjtam hozzá. De apu ezt nem vette észre, ugyanÚgy hÚzott magához, mint addig. én pedig egyre dühösebb voltam rá, amiért nem látja, hogy már nagylány vagyok. Hogy nem vesz komolyan. Bezzeg anyu. Neki van igaza, mint mindig, és az ember tényleg csak a nőkre számíthat.

Néhány héttel később apuval vendégségbe megyünk egy kollégájához. Anyu nem jön velünk, azt mondja, dolga van. De szerintem nincs dolga, csak nem szeret ide jönni. Haragszom rá, amiért nem jön. Most mit kezdjek én kettesben egy férfival? Hol van ilyenkor anyu, hogy mint egy másik nő, aki a legjobb barát, itt legyen velem? Hogy legyen kivel beszélgetnem, hogy megvédjen, ha a férfiak bántanának? Miért fontosabb az, hogy dolga van? Miért fontosabb mindig az, hogy a lakás olyan tiszta legyen, mint a patyolat, ahogy mondani szokta? De neki fontosabb.

Nem jött, egyedül hagyott apuval és a sok idegennel, itt a szép, tágas, betonteraszos faház udvarán. Fő az ebéd, a férfiak a bogrács körül állnak sörösüveggel a kezükben, és beszélgetnek. Az asszonyok a kertben ülnek egy barna asztal körül, a süteményeket pakolgatják. Idegen asszonyok, nem érzem, hogy a legjobb barátaim lennének. Rám se néznek. Na, ezek biztosan nem védenének meg. Csak a sütemények érdeklik őket. Mert azt nézegetik egyfolytában, hogy ki milyet sütött. Mi is hoztunk, anyu készített még tegnap egy tepsi diósat. Hogy ne jöjjünk üres kézzel. Hogy ne tudjanak megszólni minket az asszonyok. Akik amÚgy a legjobb barátaink. Akikkel összefogunk a rossz férfiak ellen. A zöld ruhás, tupírozott hajÚ, akinek a frizuráját én jobban is meg tudnám csinálni, éppen anyu diósát kóstolja, elfintorodik, aztán azt mondja, tegyék hátra, mert olyan száraz, hogy ebbe a fiÚk megfulladnak. Hangos nevetés. Megmondom anyunak, hogy téved. Hogy ez nem igaz. Hogy a nők nem egymás legjobb barátai. és azt is megmondom, hogy nekem nem kell legjobb barátnő. Nekem nem kell senki.

A piros virágos ruhám van rajtam. A pörgős aljÚ. Piros lakkszandál, fehér zokni. Mindenem patyolattiszta. Anyu mindenre azt mondja: patyolattiszta. Szeretem ezt a szót.

Apun világos ing van. Az is patyolattiszta. Mezítláb van, a szandálja, amiben jött, gondosan letéve a terasz sarkában. Ott ácsorgok mellette, jobb híján a saját szandálomat nézegetem. Apu éppen azzal dicsekszik, milyen fantasztikusan éneklem a hejvargánét. Ahogy kimondja, már rak is fel a ferdén álló, szálkás faasztalra, ami a bogrács mellett áll, amolyan segédasztal. Főzéssegéd-asztal.

Megkér, hogy szórakoztassam őket énekkel és tánccal. Azelőtt ilyenkor mindig hatalmas sikert arattam. Imádtak, és csak Úgy vették nekem a csokikat meg sütiket a kocsmában. De most itt a kertben, a főzéssegéd-asztalon nem akarok sem táncolni, sem énekelni. Ellököm aput, ordítok, hogy vegyen le. Nem akarom, hogy rám nézzen. Nem akarom, hogy örömében puszilgasson. Nem akarom, hogy hozzám érjen. Apu nem érti, mi bajom. Némán nyelem a könnyeimet. Nem árulhatom el neki.
— Tudod, ahogy szoktad a hejvargánénál. Hazafelé veszek neked egy nagy mézes sütit, ha táncolsz.
— Nekem te ne vegyél semmit, és ne is nyÚlj hozzám!
Már hangosan sírok, apu végképp nem érti, mi van velem. Közben tiszta erőből belemarok a karjába, ő pedig elvörösödve levesz az asztalról.
A nők a süteményes asztalnál gÚnyosan mosolyognak. Egyik sem szalad, hogy megvédjen, egyik sem szalad, hogy megkérdezze, mi bánt. Egyik sem akar barátkozni. Csak a fejüket csóválják, és mosolyognak. A tupíros azt mondja, ő nem csodálkozik, Dóra mindig is furcsa volt. Lám, gyereket nevelni sem tud.

Apu először mérges, aztán csak zavarban van, valami olyasmit motyog, hogy fogalma sincs, mi ütött belém. Az asszonyok már nem figyelnek rám. Mintha eltűntem volna. átnéznek rajtam. Valaki bekapcsolja a rádiót, kezdődik a kívánságműsor.

Apu egy darabig még téblábol, aztán összeszedi a cuccainkat, felveszi a szandálját, és a házigazda kérése ellenére, aki azt szeretné, hogy legalább az ebédet várjuk meg, kifelé terel a kertből. Lesütött szemmel indul velem a buszhoz. Egyetlen szót sem szól. én tele megbánással öklömet a tenyerébe fÚrom. Aztán eszembe jut, mit mondott anyu, és elrántom a kezemet. Rám néz. Valahogy másképpen, mint eddig. és attól fogva elmarad a mozdulat, amit Úgy szerettem. Nem zárja a tenyerébe többé az én apró öklömet.